Greenwood

Juan Clemente Zenea

Greenwood

(New York temetője)

   Partján e hallgatag folyóvizeknek,

e menedék ölén, e hűs pagonyban,

hol majd fölém füvek s rózsák rezegnek,

alant örökre békén hadd nyugodjam.

   Én kész vagyok rá! Napjaim borongva

derengteti már sápatag sugárzat,

s mint végső örömeim hírhozója,

hajszálaimra élet hava árad.

   De vajh mi lesz, ha néha csöndes éjjel

elkószálok, mint árny, melyet ború űz,

s míg cirógatom érzékeny tenyérrel,

nem szánja kínom más, csak szomorúfűz?

   Ó, vajh mi lesz, ha mély búba borulva,

a sírkövem fölött egy gondolat bánt,

sóhajtok, mert népem rabiga sújtja,

s fürkészem szép Kubám égboltozatját?

   Viharzó még! De bár későn fakadnak

reményim naptüzei tünde fénnyel,

partja mentén az atyai folyamnak,

ott, őseim közt, hadd pihenjek én el.

   S ott, hova szült forgandó sors szeszélye,

s a zord órán bölcsőmben ringatának,

súlyos terhem hadd vessem ott le végre,

s hadd szunnyadjak el keblén a halálnak!

(Majtényi Zoltán fordítása)