Julián del Casal
Trópusi táj
Por és legyek. Ólomszinű a lég fenn,
honnét az égmorajlás visszaroppan,
és mint hattyúraj, koszos úsztatóban:
fehér felhők a hamuszürke égen.
Habját a tenger elsimítja kéken,
míg medre fölött villám fénye lobban,
és nagymessze, derűsebb távolokban
rőt cikkcakkját kirajzolja serényen.
Egy álmatag fa bólog szenderegve,
néma csend van egy hosszu pillanatra,
majd sirály száll, lég rebben szárnycsapástól,
sugár hasít szikrázva a terekbe,
és a párolgó, füstölgő talajra
zúgó cseppekben lezúdul a zápor.
(Tellér Gyula fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése