Nadányi Zoltán
Dal egy morzsáról
Mellettem ült ebédnél,
nem voltunk egyedül.
Én boldogságban úsztam,
itt van, mellettem ül.
Csípett a kenyeremből,
ez néma vallomás.
Kezemre morzsa perdült,
azt se dobhatta más.
Hogy eltalált a morzsa,
be rég volt, istenem.
De erre még emlékszem.
Csak erre. Többre nem.
Kedves Nokedli!(De fura ezt a becenevet leìrni!)Csak szeretném megköszönni Neked ezeket a csodaszép verseket,egy az egyben ugyanaz az izlésvilágunk.Szóval gratulálok a munkádhoz,és mégegyszer sokak nevében köszönöm!!! Gábor (81-es évjárat)
VálaszTörlésMinden jót s szépet!Szia!
Kedves Gábor! Én is köszönöm, nagyon jól esett, amit írtál :)
Törlés