Nadányi Zoltán
Fekete zászló
Ebből a bánatból
tornyot fogok rakni,
abban a toronyban
benne fogok lakni.
A kört már meghúztam,
magam körül húztam, -
ami rajta túl van,
attól elbúcsúztam.
Rakom már, rakom már
a fekete téglát,
két szemem ezentúl
már csak feketét lát.
Nő a torony, nő, nő,
házak, fák fölébe,
más tornyok fölébe,
felhő közelébe.
Nő a torony, nő, nő,
kiabálnak, késő,
se ajtó, se ablak,
se hágcsó, se lépcső.
Nő a torony, nő, nő,
nem lehet itt lakni,
nem lehet itthagyni,
csak rakni, csak rakni.
Nő a torony, nő, nő,
rakja bús szerelmes,
teteje mikor lesz?
teteje sosem lesz.
Teteje sosem lesz,
nő, nő szakadatlan
bánatkőbül épül
és az fogyhatatlan.
Teteje mégis lesz,
mert ha már nem győzi,
ez a bús kőmíves
a zászlót kitűzi.
A fekete zászlót
egy éjjel kitűzi,
reggelre a tornyot
holtteste tetőzi.
Akkor a torony már
fellegek közt elvész,
a fekete zászlót
szaggatja a szélvész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése