Nadányi Zoltán
Nagyanyám
Emlékszem a bús, fekete foltra.
Este volt.
Fellegekbe dűlt a nap, kioltva.
Este volt.
Házunk előtt ült a nagyanyám,
karosszékben, ősszel, a tanyán.
Háttal ült az udvar szegletén,
repkedett a vállkendője rojtja
két szál jegenye közt feketén.
Este volt.
Kicsi voltam én még, tudtam ám,
nemsokára meghal nagyanyám.
Meghal! Ó, hogy fájt a szívem érte!
Háttal ült és olyan messze volt.
Este volt.
Nem emlékszem arcára, szemére,
nem emlékszem az élőre, holtra,
csak arra az egy fekete foltra,
két szál jegenye közt, a tanyán.
A mezőről jöttem haza későn,
lopakodva mentem fel a lépcsőn,
este volt.
Álom volt-e? Vagy csak festve volt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése