Nadányi Zoltán
Én vagyok
Én vagyok a zavar, mely fölremeg olykor
Szemed szögletén,
Én vagyok az árnyék, mely homlokod hamván
Átfut könnyedén.
Én vagyok a pír, mely titkon, észrevétlen
arcodon kigyúl,
Én vagyok a sóhaj, amit elsóhajtasz
Öntudatlanúl.
Én vagyok a láz, mely nyitva tartja pillád
Gyötrő éjeken,
Lelkedbe lopóztam, többé el nem űzhetsz,
Édes mindenem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése