Nadányi Zoltán
Első hó
Sűrű pelyhekben kezdett esni tegnap,
azóta folytonfolyvást hull a hó.
A kert, a széles udvar tiszta tejhab,
hullámos friss, harapni volna jó.
Földig hajolnak a fehér tehertől
a bokrok és a boglya szinte eldől
és minden élő élet hó alá hal.
És hull a hó és gyűl és tömörül
és nincs egy lábnyom a házunk körül,
mely összekötné a külső világgal.
Olyan a ház most, mint a hóbefútta,
világtól elzárt kastély a mesében.
Tíz óra tájt a lány lement a kútra,
nyomát a hó megint belepte szépen.
Úgy dél felé elállt a hóesés
és akkor a mély csendben, a mesés
fehér özönben felbukkant a postás
- nagy, idegen, barbár feketeség -
s a hóba vágta vén csizmája rozsdás
nyomát.
Agyontiporta a mesét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése