Nadányi Zoltán
Te nem is tudsz róla
Te nem is tudsz róla,
még sokszor eljöttél
egy utolsó szóra.
Ott vártál a réten
és mellém szegődtél
némán, észrevétlen.
Összeért a vállunk,
akkor vettem észre,
itt vagy. És megálltunk.
Néztem a szemedbe
és elkezdtük egymást
vádolni remegve.
Ó jaj, ki mit vétett,
arról perlekedtünk
és róttuk a rétet.
És százszor elváltunk
és nyomban utána
megint csak ott álltunk.
Soha ilyen párt még:
csatáznak a réten
s az egyik csak árnyék.
Ezerszer ütköztünk,
két éven keresztül
folyt a nagy per köztünk.
Vad dühvel, sötéten
és néha könnyek közt
és mindig a réten.
De egy idő óta
nagyokat hallgattunk,
elrekedt a nóta.
Azért együtt voltunk,
csak már nem beszéltünk,
némán bandukoltunk.
És nem is olyan régen
magamra maradtam
egy este a réten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése