Becsüljetek meg
Ne rakjatok rám rendjelet,
kaján koszorút, kerteket.
Becsüljetek meg egy kicsit
mielőtt végképp elmegyek.
A fák veresben ringanak,
karjaim ágak, izzanak,
akasszatok rám hűs ruhát,
egy símogatást legalább.
Ó, sírni vagy nevetni kell,
de áhítattal tűrni el,
ha a pokoltornác alól
egy-egy lélek fölénekel.
In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése