Városi rejtvények
Sárga tűzfal alján
szédült meggyfa állt,
ott a végtelenség
elrejté magát.
Szobra önmagának,
kőből s kőben él,
ráalvad az alkony,
ráforrad a dél.
Föld nem ad szívemnek
erőt és irányt,
mégis, vézna sorsom
kőből is kihánt.
Népem: füst az égen,
néma állatok.
Ó ne mondj hazugnak,
ím, elhallgatok.
In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése