Georg Trakl
A Szent Péter temető
(St.-Peters-Friedhof)
Köröskörül a szirt-magány.
Halál fakó virága reszket
a sírokon, mik gyászt viselnek,
de ez a bánat mégse fáj.
Az ég csöndes mosolyt szitáz
ebbe az álom-zárta kertbe,
hol néma árnyak várnak egyre.
Minden síron kereszt vigyáz.
Templom tör égre imaként
Örök Kegyelem képe láttán,
pár mécs ragyog árkádok árnyán
némán, esendő lelkekért -
Éjjel a fák virága nyit,
hogy arcát a halál temesse
e csillogó szépség-lepelbe,
hozván holtak mély álmait.
(Erdélyi Z. János fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése