Georg Trakl
Romlás II.
(Verfall)
Ha a harangok békét bongnak este,
madarak szálltát ámuldozva nézem,
jámbor zarándokok a tágas égen,
tündöklő őszi távolokba veszve.
Az alkony-ülte kerten tévedezve
kutatok sorsuk tiszta végzetében,
a mutató se mozdul, vagy csak éppen -
követem őket felhőn túli mennybe.
És meglegyint enyészet szárnyatolla.
Rigó csivogja tar gally közt keservét,
piros szőlő leng rozsdás rácsra fonva,
s mint haláltáncban halovány gyereknép,
omló, sötét kút mellett őszirózsa
szélben vacogva hintáztatja kelyhét.
(Erdélyi Z. János fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése