Az éjszaka

Georg Trakl

Az éjszaka

(Die Nacht)

Téged zenglek, vad szakadék,

felmeredő hegység

éji viharban;

ti szürke tornyok,

rátok özönlenek pokoli torzképek,

tűz-állatok,

zord páfrányok, fenyők,

kristály-virágok.

Véghetetlen kín,

hogy te, szelíd szellem,

elűzted az Istent,

felsóhajtva a vízzuhatagban,

a hullámzó fenyőkben.

Aranylón lobog körben

a népek tüze.

Feketéllő szirtek fölé

holtrészegen omlik

az izzó szél-menyasszony,

gleccserek

kék hulláma,

s a völgyben hatalmasan

zeng a harang:

lángok, átkok

s a vágynak

sötét játékai,

az eget ostromolja

egy megkövesült fő.

(Erdélyi Z. János fordítása)