Georg Trakl
Esti múzsa
(Abendmuse)
Ablakba hull megint a templom tornyos árnya
s arany fény. Nyugalom, csönd izzít lázas elmét.
Kút omlad gesztenye sötét tövén - egy emlék.
Úgy érzed: jó ez így! fájdalmad elszitálja.
A piac rég üres, sehol gyümölcs, virághad.
A kapuk díszeit zord összhang fogja egybe.
Hűs kertben muzsika lágy hangja szól lebegve,
ebéd után barát barátra itt találhat.
Fehér mágus szavát hallgatják önfeledten.
Kalász susog, melyet az aratók levágtak.
Kunyhók zugán kemény élet türelme fárad;
istállólámpa-fény marhák álmába cseppen.
Szellőtől ittasan csukódik ím, a pilla,
és tárul lassudan távol csillag-jelekre.
Endymion lép elő, vén tölgy árnyába rejtve,
bánattal telt vizek fölé mélyen hajolva.
(Erdélyi Z. János fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése