Richard Lovelace
Altheához, a börtönből
To Althea from Prison
Ha börtönfalaimon át
Lebeg a szerelem
S nagy szárnyán hozza Altheát,
Hogy suttogjon velem,
Ha ő csigás hajába font
S engem rabul ragadt:
A madárka, ha fent csapong,
Az sincs ilyen szabad.
Ha körbejár a gyors pohár
S vad árja fölpezseg,
S fejünkre rózsa fonva már,
Szívünkben hű tüzek,
Ha száraz búnk a borba hal,
És kortyra korty szalad:
A tengermélyi fürge hal,
Az sincs ilyen szabad.
Ha mint a hű kenderike,
Harsányan zengem el,
Amit királyom nagy szive
S fensége érdemel,
Ha elmondom, hogy égi jó
S dicsőség, amit ad:
A szél, a tengert borzoló,
Az sincs ilyen szabad.
Börtönt nem kőkorlátja tesz,
S a rács se zárka még,
Az ártatlan lelkeknek ez
Üdítő menedék.
Ha nem tilos a szerelem
S lelkem enyém marad:
Angyal, ha száll a mennybe fenn,
Csak az ilyen szabad.
(Vas István fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése