Abraham Cowley
Magamról
Of Myself
Ó, bár lehetne kincsem oly kevés,
Hogy gáncs ne érjen, s több, hogy megvetés
Sújtson, s erényemért
Övezzen csendes tisztelet,
Hírtelen, s ne hírhedt legyek.
Sírt ás a szóbeszéd.
S alkossa ismerősim táborát
Ne számra sok, de csupa jó barát.
Napom a könyvek múlassák csupán,
S halál-nyugodt alvás az éjszakám.
Házam kunyhó legyen,
Semmint kastély, s kényelmemet
Szolgálja fényűzés helyett.
Színpompás kertemen
Ősvilág nőjön, s nyújtson oly gyönyört,
Milyet Flaccusnál nem termett a föld.
Így duplázódik életem tere,
Mit ha ki jól fut, kétszer futja be.
Erőt ad ily öröm,
Ingyen nyert boldog állapot,
Sorsom elé bátran állhatok,
S mikor az este jön:
"Holnap szikrázón süssön bár napom,
Vagy rejtőzzön: ma éltem" - mondhatom.
(Tábor Eszter fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése