Henry King
Sic Vita
Mint csillag, mely kihúny örökre;
Vagy sasoknak nagyívű röpte;
Vagy mint tarka színe tavasznak;
Vagy ezüstös hajnali harmat;
Vagy mint szél-kovácsolta víz;
Vagy hullámokon csipke-dísz;
Az ember kölcsön fényben él,
S behajtja rajta már az éj.
Szél elhallgat; hullám eláll;
Tavasz őszbe temetve vár;
Harmat szárad; csillag lehull;
Röp-ív leszáll; ember sehol.
(Ferencz Győző fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése