Petőfi Sándor
Amióta szerelembe...
Amióta szerelembe estem,
Igazán, hogy féleszű vagyok.
Szemkötősdit játszanak fejemben
S falnak mennek a gondolatok.
Nem csoda, ha olyasmit teszek, mit
Józanan tőlem nem láttatok,
Amit szinte szégyenlek kivallni:
A tükörbe is pillantgatok.
Reggel sokszor jó estét kivánok,
És jó reggelt, hogyha este van.
Isten hozott! mondom a menőnek,
S annak, aki jő: élj boldogan!
Tollam gyakran a porzóba mártom,
A tintát meg porzónak veszem.
S mindez hagyján! de mikor szájamba
A szivar tüzes végét teszem...
Erre aztán elmondhatni ám, hogy
Valóságos szerelem sebe.
Temiattad kaptam, lyányka... illő
Volna, hogy csókod gyógyítsa be!
[Szalkszentmárton, 1845.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése