Richard Lovelace
Amaranthához, hogy bontsa ki haját
To Amarantha, That She Would Dishevell Her Haire
Amarantha, gyöngyalak,
Ne fond be fénylő szép hajad!
Mint vágyó kezem s szemem,
Repkedjen körül szűntelen.
Szálljon oly kötetlenül,
Mint a széptevő szél repül,
Kit nem vonz már Napkelet,
Ha e csábos fészken lehet.
Mind kitessék, fürtre fürt,
Elrejtve egyiket se tűrd,
Mint aranyszálú gombolyag,
Kibontva hullámozzanak.
Födni fényét ne akard,
Másikkal éjbe ne takard;
Mint napfényes reggelek,
Hívj nappalt, megrázván fejed!
Szép nap lett! E kis pagony
Árnyán, vágykeltő pázsiton
Ledőlünk pihenni együtt,
S egymás hevült keblét legyezzük.
Vetkezvén, hevünk lehűl:
Lent tejszín, tej-fürdő felül;
S kiszáradván a kutak,
Szemed egy könnycseppel itat,
Mit az öröm ejte, hogy
Így megcsaltuk a bánatot,
Vagy a bánaté e könny,
Merthogy mulandó az öröm.
(Tótfalusi István fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése