Camillo Sbarbaro
A lombok alatt lépkedő leánynak...
La bambina che va sotto gli alberi
A lombok alatt lépkedő leánynak
aranyló hajfonata van csupán, és
éneket rejt a torka,
és dalolva
szökell az úton, s nem is sejtheti,
hogy a sors szebbet nem nyújthat neki,
mint vállán az a kis élő arany, s hogy
örömet zeng a torka.
Nekünk, kiknek csupán a
szavak öröme adatott, s akiknek
aranybojtunk sincs, kikben semmivé lett
a remény, mely az ő szívét dagasztja,
ha nem nagy kérés, vesszen el az élet,
csak az az egy kincs mindig megmaradjon.
(Lothár László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése