Sibilla Aleramo
Mezítlen állok
Nuda nel sole
Mezítlen állok
néked a napban s mozdulatlan; festesz,
csupán keblem mozdul a csendben
szívemnek büszke ritmusára.
Miként a hajnal fénye
tiéd csillogó bársonyos testem,
rét vagyok, forrás, nyíló bús szirom, s két karom
érett szőlővenyige.
És imádsz, érzékeny lázas ujjaid
a vászonra visznek.
Mezítlen, mozdulatlan állok,
a természet vagyok és
ihlet, s te megrohansz, elnyelsz, feloldasz!
Vajon te formálsz engem,
vagy tán az én isteni lényem
formál művésszé téged?
Hullámzik halkan a keblem...
(Rózsa Zoltán fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése