Arturo Onofri
Tengerijét hántván...
La vecchietta, che sgrana...
Tengerijét hántván a csöpp anyóka
a küszöbön gubbaszt, mint ősi isten,
az este lágykék akváriumában,
s az ujjaiból küllőző aranyfény
megáldja ezt a vakfekete földet.
(Csorba Győző fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése