Sibilla Aleramo
Csend, bágyadt meleg
Silenzio, tepore
Csend van, bágyadt meleg
az eldugott szobában itt, hol várlak,
s egy bíborszínű rózsa,
tikkadtságában szinte már lekókadt,
mert ő is barna szemeidre szomjas,
olyan szelíd az óra:
magamra öltöm néma kellemét,
puha rózsa leszek,
szemhéjadra simult aléló árnyék.
(Vajda Endre fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése