Arturo Onofri
Ímé, a vér őrjöngő lüktetése
Ecco il ritmo frenetico del sangue
Ímé, a vér őrjöngő lüktetése,
midőn az égi tájak feldörögnek,
és a halántékok zúgása mélyén
akármilyen szín lángra gyúl.
Ímé, szívem, mely bomlott mámorában
a lények pőre formáit megoldja,
miközben tánc-örvény zárul köréje.
Ímé, az arcok szárnyakká foszolnak
(könnyű szervekké) és aranymesékké.
Ímé, a fák hibbant nyelvvé csavartan
zöld lángok sűrű pattogása közben
a jajveszékelő földből kinyúlnak.
És ímé, én a délidő olyannyi
tébolya közt állócsillag-szilárdan,
felbolygatom a fém-sebű, az ősi
levegőt, a korall-füvön parázslót.
(Zubog a gránit-part, veri a tenger,
mintha fáradhatatlan ló ügetne.)
(Csorba Győző fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése