2012. szeptember 16., vasárnap

Az ananász virága

Plácido (Gabriel de la Concepción Valdés)
Az ananász virága

Legszebbik gyümölcse
messze Indiáknak,
nála becsesebbet
senki sem találhat;
ananásznak hívják,
csorduló nektárja
jobb is, ízesebb is,
mint mit hajdanába
olümposzi isten
tölthetett kupába;
százszor ékesebb az
ananász virága.

Hogyha szembetűnik
karcsú száron állva,
s fején koszorúként
leng zöld koronája,
királynő gyanánt a
vad mező imádja;
őt köszönti hajnal
gyöngyös kacagása,
csókolgatja szellő,
s napsugár csodálja
ámulón, mi szép az
ananász virága.

Mintha volna sásból
font kicsiny kosárka,
szála úgy keresztbe
szőve, mint a máglya;
mint füzérbe gyűjtött
gyöngyszemek rakása,
mint tüzes rubinttal
ékes ritka, drága,
tengermély-vetette
kagylók garmadája,
úgy ragyog reánk az
ananász virága.

Mindörökre jelkép
ő az ifjúságra,
gazdag venyigéje,
termő sűrű szára,
s hogy a teljes képnek
ne légyen hibája:
mint az érzelemre
lobbanó leányka
szívre-szemre kedves
szűz szerelmi vágya,
úgy tüzel felénk az
ananász virága.

(Molnár Imre fordítása)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése