Alfonsina Storni
Kérdések anyámhoz
Nem nagy igazságokat kérdezek tőled én,
hisz úgyse válaszolnál, de érdekelne, mondd,
hogy mikor megfogantam, tanú volt-e a hold,
míg surrant a virágos udvar sötét kövén?
S míg latin lázaktól dúlt melleden álmomat
aludtam csöndesen, mondd, ringatott-e téged
a tenger dünnyögése? Lested az alkonyégnek
aranyán le-lecsapni a vad sirályokat?
A lelkem ugyanis képzelgő, kósza vándor
és felhős bódulat fedi be valahányszor
a kéklőfényű égen az újhold átsuhan.
És szeretem, ha a tenger nyers, füst-fanyar szagában
matrózdal-altatóval kerít körül az álom
s nagy madarakat látok szálldosni céltalan.
(András László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése