Az Éjhez

Percy Bysshe Shelley

Az Éjhez

To Night

Nyugat hullámán jöjj te nagy

   és csendes Éj!

Kelet barlangjain riadj,

hol a verőfényben kevély

s bús álmokat szőtt a kezed,

te kedves és te rettegett -

   jöjj, ne henyélj!

Födjön csillaghímes, setét

   és bús talár!

Vakítsd meg a nappal szemét

hajaddal, csókold holtra már

s illesse földünk megszokott

varázsló, mákonyos botod -

   mindenki vár!

Hogy fölkeltem hajnalba ma,

   kivántalak;

gőzölt a kertek harmata,

virág, fa tikkadt lankatag

s hogy az alélt Nap fáradott,

mint únt vendég csak váratott,

   kivántalak.

Halál bátyád lágyan sugott,

   mondd, kellek-é?

Álom, hártyás-szemű hugod

úgy zümmögött, mint déli méh,

dajkáljalak, maradjak itt? -

De szóltam én, hiába hítt,

   menj másfelé!

Jön a Halál, ha te elülsz,

   hamar, hamar -

jön az Álom, ha elrepülsz;

vigaszt csupán tőled akar

a szívem, édes-édes Éj -

Gyorsítsd a szárnyad, ne henyélj,

   oh jőjj hamar!

[1821]

(Kosztolányi Dezső fordítása)