Lope de Vega
[Lágy zefír, ki hallgattál bús szavamra]
[Céfiro blando que mis quejas tristes]
Lágy zefír, ki hallgattál bús szavamra
annyiszor, tiszta források, kik könnyem
égő csöppjeit az édes likőrben
feloldottátok, méreggé kavarva;
erdők, kínomat hintve fűre, habra,
zord hegyek, kik néztetek résztvevően,
folyók, szemem elől menekülőben,
mérget tengernek, mint zsarnoknak adva;
zord szigorúság, annyira kegyetlen,
hogy tagolt szavam némaságba zárja,
megvetésével halálig sújt engem.
Ha látná a világ babérrá válva
a kemény szívűt, ez a vágy él bennem,
győztes homlokom koszorúzná ága.
(Simor András fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése