Lope de Vega
Egy rózsához
A una rosa
Mily isteni művészettel születsz meg
finom smaragd ingedből kihajolva,
ó, Alexandria csodája, rózsa,
keleti magvak koronája kelyhed.
Már rubinban, már korallban remegnek
tűzszíneid gyúlva bíborpirosra,
szirmaidat varázs csészéje fogja
össze ötfelé tartó leveleknek.
Bölcs volt isteni alkotód, elébe
küldöd a gondolatot őt csodálni,
elhull a virág, életünknek vége.
Ekként az ifjú kor a szélbe száll ki,
és áruló vágy az ember reménye
fundamentumot a földön találni.
(Simor András fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése