Sorok az euganei dombok közül

Percy Bysshe Shelley

Sorok az euganei dombok közül (részlet)

Lines written among the Euganean Hills

Kell, hogy a Lét- s Kín-vizen

viruló szigetsor is legyen:

át a mélyen könnyeden

más lelkek ringnak s talán

hullám-lepte szirt falán

most zárt szárnnyal ülnek ott,

várva bárkám, hogy nyugodt

zúgba vezessék, hol én

és szeretteim szerény

honra lelnénk, túl a kín,

bűn és vágy határain;

rejtené domb zöldje, völgy,

hol a tenger zúg, üvölt,

hol lágy fény szitál, a vén

erdők hangja zsong felém,

s tenger élő fény-virág

ontja isten-illatát:

boldog örömmel teli

élnénk, hogy a Lég lelkei

irigyen csalnák ide,

Édenünk gyógy-kertibe

tán a szennyes tömeget,

ám minden dühöt feled,

ki e boldog tájra ér,

hol a balzsam-szárnyu szél

szívnek-lombnak írja, hol

csillogó tenger dalol;

s minden fojtott pillanat

suttogó lágy hangot ad,

hogy az ihletett szivet

mély zengéssel töltse meg;

hol a gyógyír-szeretet,

mint az élet-lehelet,

testvérséggel fogja át

ezt a kedves kis tanyát;

ők változnak, ez marad,

s minden lény a hold alatt

megbánja dühét, s a föld

újra ifju arcot ölt.

[1818]

(Molnár Imre fordítása)