Ágh István
A csöndes eső nyomorúsága
Már dél felől is moha lepi a fatörzset,
a pocsolyák locsogva egyesülnek,
szétfoszlik a gyeplő a kocsis kezében,
viharkabátban, lámpafényes fröcskölésben
a többiekkel gázolok szívig ázva,
elvegyülve ümmögő halogatásba,
talán már nem is emlékszem a Napra,
ácsorgok vizes hajjal bemázolt fejem lehajtva,
lomposan, elázott cigarettával a számban,
mint a nagyfröccsök zöld mocsarában,
egykedvűen, ahogy esik, egybemosódik
vas és virág, ahogy begubózik
a külvilág latyakba és homályba,
álmomban is viharkabát igája,
gőzölő nyak, gumibűz, vizes ingmell,
táj nélkülem, felfordult út, hányinger,
giliszták, csigák, békák boldogsága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése