Jelenés

Ágh István
Jelenés

Elveszítelek mire feljön a Nap,
hát álljon meg az ébresztőóra,
csak mutatói szikrázzanak
mindíg éj közepén,
csak téged lássalak,
testedből jöjjön a nappali fény,
elveszítelek mire feljön a Nap,
ruháid ívét,
bútoraid sarkát,
selymeid vizesését,
vázás virágaidat pusztulásban
ne lássam,
mert elveszítelek ha más fény is ragyog,
ha ránksütnek az ablakok,
árnyak kerítik torkodat,
a sugarak bekötik álladat,
melled hegyét,
a világosság bezár,
elveszítelek mire feljön a Nap,
ha becsavar engem a hajnali szél,
mikor még senki se jár,
széténeklik a madarak ezt a szerelmet is,
hát álljon meg az ébresztőóra,
mikor még enyém ez az egyszeri haj,
egyszeri öl, egyszeri száj.