Ágh István
Levelek a Splendid Hotelből III
Mesévé leszek érted, csikos boriték,
törődött selyempapir, fogas bélyeg,
vezérfej hullik lábad elé,
ellepnek majd a levelek, irásaimra
fekszel, napjaim történetében fürödsz,
táskádban kulcsod sem találod,
de hallod a bevonulók szüntelen harmonikáját,
Anna Szergejevna sarkvidéki keble fölött
Manuel trópusi trombitája szól,
látod a tengert egy házcsúcsra kikötve,
hajókorlátra állok, te sikoltasz
a déli nő álarca alatt,
megcsallak, bevallom neked, érezz,
bünbánatom virágát postára adom,
hegyi faluk csöndjével altatlak el aztán,
piros szőlőlevéllel teleálmodom álmaidat,
medvetánccal ébresztelek, talán a kanáris
ablakok megnevettetik bőrödet köpenyedben,
lakodalmak papírfáklyái kivilágítják
szemed akár az ölelés,
lépted zaja verőerem lüktetésébe rejtve,
szavam szerveid mélységes sóhaja,
ha nagyon szeretsz testet öltök,
egy ezred bakacsodálkozással kisérlek,
a zsörtölődő, öreg időtől megszabadítalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése