Esős zsoltár

Leopoldo Lugones

Esős zsoltár

Vihar

Sötét víz barlangjává púposodott a mennybolt:

nagy messze már a dörgés sziklákat görgetett;

a szellő borzas röpte suhogó nyersselyem volt,

s hozott enyhén-savanykás, citromhűs ízeket.

Mint meleg hímpor hullt a tört ugar verejtéke

s harmatként gyöngyözött a lóherék homlokán;

s hol sűrű rojtban csüngött az árnyék durva széle,

élénk szirmokkal villant a kéklángú csalán.

A föld a rettegéstől megdermedt, mint a félholt,

egy ferde kés-suhintás - hasadt a levegő,

a villámsúly alatt csattanva tört az égbolt,

s beszakadt, mint egy roppant vas- és üvegtető.

Eső

És már megbolydult nádas vibrált a fergetegben;

foszlékony derengésbe ültetve szálait,

kévét kötött a vízből, s a felszakadt tegez fenn,

őrjöngve záporozta a nyilak százait.

Fürgén, ugrálva pattant az eső árkon, medren

- búgócsigája már a cseréptetőn pörög -,

majd csupaszra vetkezve, amott a zöld füzesben,

aranyló napkendővel lustán törülközött.

Béke

Zápor-itatta lombok nyújtózó, frissült kéje.

Gyönyöre árnak, víznek, ha fecsegve csorog.

A kéjtől fuldokló csíz kristályos fütyölése.

Derűs gyönyörben fürdő gyöngyházszín alkonyok.

Teljesség

Rozmaring illatával liheg a hegyek kékje,

s a völgy zsombékos mélyén a párzó fürj csivog.

(András László fordítása)