Antônio de Castro Alves
Esti zsongás
Tegnap este, midőn a nap aláhullt,
a természet egy nagy, szent költemény lett.
Minden bokorból leskelő homály nyúlt,
minden barlangból reszketett egy ének
tegnap este, midőn a nap aláhullt.
Azúr égből a homályülte mélybe
sárgás gyümölcsök, csillagok ragyogtak,
és sarlóként, mely rétek nyári éke,
villant arany féltányérja a holdnak
azúr égből a homályülte mélybe.
Harmóniától balzsamos szelekbe
dalolt a fészek - sóhajtott a tómély...
kényes pálmák zöld tollába temette
hullámait a lágyan mormoló éj
s harmóniától balzsamos szelekbe.
A lények végtelen harmóniája:
ősi vágyak kusza koncertje zengett!
"Nap, el ne hagyj", a hullám sírt magába,
"szellő, ne fuss", a kis virág esengett;
végtelen a lények harmóniája!
"Emelj baráti kebledig egészen",
szólt a felleghez könnyek közt a harmat;
"galamb, ki elszállsz", sírt a régi fészek,
"emelj csúcsára egy fentebbi gallynak...
emelj baráti kebledig egészen".
"Adj még egy csókot, míg az éj be nem fed!"
"Még egy kis hőt, mígnem az éj fagyot hoz..."
s jobban tapad moha a szirtperemhez,
közelebb csap a folyó a galambhoz...
"Adj még egy csókot, míg az éj be nem fed!"
S mindeközben te bolyongtál a kertben,
szerelem-rózsa, mennyei María...
Hogy lépkedtél a rög közt, mily kecsessen,
ah! mily mosoly volt ajkaidra írva...
S mindeközben te bolyongtál a kertben.
Csillag voltál, ékes szűz képe lettél!
Angyal voltál, öltöztél lány-alakba!
A mennyei madaraktól eredtél,
arcod a hold szent sápadtsága lakta,
csillag voltál, ékes szűz képe lettél!
Virág! jöttél más, közelebb virágtól.
Mily tiszta rózsa! Ó, mely drága illat!
csók, mely születtél a magyalfa-ágról,
kacagás, mely a kerten tovaillant...
Virág! jöttél más, közelebb virágtól!...
S én, ügyelve a virágok szavára,
hallottam egy rózsát suttogni égve:
"Szakíts le, szűz - hidd el, cseppet se fájna,
őrízz meg, rejts el kebled melegébe."
S én ügyeltem a virágok szavára.
"Emelj! emelj fel, ó María kedves!"
én is ezt suttogtam vágyódva végül...
"A lelkem rózsa, s egyre hidegebb lesz...
add néki kebled gyengéd menedékül...
emelj! emelj fel, ó María kedves!..."
(Tótfalusi István fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése