Giosuè Carducci
Téli éj
Tovább, tovább. az alkony már erőtlen,
a partot síma hó fedi ragyogva,
s a láb alatt puhán ropog: előttem
sóhajom gőzöl ködbe gomolyodva.
rohan a hold a nagy, hólepte csöndben
dermedt felhők között, és egy mogorva
fenyő tört ágait a levegőben
torz árnyakat rajzolva szertedobja
csupa halálravágyó gondolatként.
Végy körül, ó, tél, megdermesztve végre
kínjaim, melyek itt benn háborognak:
és mint hajótörött a mélyből, akként
merülj föl, gondolat, s kiálts az égre:
ó, éj, ó, tél, mit tesznek lenn a holtak?
(Sárközi György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése