Anna Ahmatova
Ó, holnaptalan életem...
Ó, holnaptalan életem!
Minden szóban árulást sejtek.
Már a kihűlő szerelemnek
csillaga kel fel énnekem.
Elszállt, gyorsan és nyomtalan.
Alig ismerlek meg, ha látlak.
De újra éj van. És a vállad
csókolnám alélt-boldogan.
Nem vagyunk több: két idegen.
Kihűltünk. Hanem folytatódik
a kínvallatás. És halódik,
mint bűnös nő, a szerelem.
Bátyám vagy már. Zord, hallgatag.
De ha szemünk összeviláglik,
esküszöm, megolvad a gránit,
és szétcsorog, mint tűzpatak.
1921
(Rab Zsuzsa fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése