Soha még olyan őszt! Magasan feszült az ég kupolája...

Anna Ahmatova

Soha még olyan őszt! Magasan feszült az ég kupolája...

Soha még olyan őszt! Magasan feszült az ég kupolája.

Egy kéz lesöpörte róla a fellegeket.

Ámulva néztünk fel rá, mint a csodára:

szeptember - a hosszu eső meg a köd hova lett?

Smaragd fényt villantott a habos, zavaros vizü árok,

és mint a rózsa, a vadcsalán úgy illatozott,

a fülledt ég alján pokolbeli alkonyi lángok,

s tűnődve sorra idéztünk minden régi napot.

A fény mint zendülővezér, úgy tört ki az égre,

s az őszi tavasz ujjongva elébe szaladt,

és szinte sejlett hóvirág tündéri fehére -

mikor megálltál csöndesen tornácom alatt.

1922

(Rab Zsuzsa fordítása)