Az árnyék
Árnyékom királynő bolondja.
Ha székéről felkel az úrnő,
a falon borzasan fölé nő,
s a gerendát veri a kontya.
Fájhat neki a maga módján,
abban a két dimenzióban.
Nincs része nálam semmi jóban,
örömmel adna túl a posztján.
A királynő kinéz, s bolondja
már zuhan fejjel lefele.
Bármit csinálunk, kettőnk gondja,
de övé a nagyobb fele.
Arcátlansága és a pátosz
enyém, a bohó csak utánoz,
és kisegít, ha nincs erőm
a koronához, a palásthoz.
Ah, így könnyű lesz majd a vállam
és fejem elfordítanom
király, mikor majd elbúcsúzunk
király, a pályaudvaron.
És a bolond hűségesen
ott fekszik majd a síneken.
(Csordás Gábor fordítása)
In: Kilátás porszemmel (Jelenkor, 1997)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése