Gabriela Mistral
A felhőkhöz
Páraterhes felhők,
fátyol-könnyedek,
vigyétek a lelkem
kék csúcsok felett -
Távol otthonomtól
szálljak szabadon,
hogy e falak súlya
ne nyomjon agyon.
Futó felhők, szálljunk
tengerár felett,
hadd hallgassam, hogy zúg
a zöld förgeteg -
hadd tanuljak tőle
bátor éneket!
Felhők és virágok,
adjátok elő,
akit elvitt tőlem
a tolvaj idő!
Mint fű, fonnyadok,
ha nincs velem ő.
De ha elszállnátok,
vándor fellegek,
öntsetek arcomra
hűs permeteget:
kiszikkad a szívem,
jaj, szomjan veszek!
(Képes Géza fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése