Családiasság

Mark Van Doren

Családiasság

Family Prime

Aranykor volt, mikor egyetlen lámpa, szőnyeg

Védett meleg burokként a világ

Ezer hideg, közömbös dolga ellen.

Kint semmi fény. Befele sütve mindent

Kívülrekeszt, mi még nem hajt magot.

Téli mackókként mozgó testi lényünk

E kerekded szobához idomult:

Lazán, komótosan, ha kerevet

Került elénk, vagy asztal, s koccanó

Golyók mellé ha földre leguggoltunk.

Meddig? Nem tudni, mert előtte űr volt,

Aztán a közös megöregedés,

Míg mindenünnen szél süvít be és

Eltörpülnek az ablakok. Csak egy

Hónap volt ez, vagy egy égadta óra?

Mégis, emlékszem rá s apám szerint

Ő is: gömbölyű volt, aranyidő,

Álltányi esti örökkévalóság,

Oly tökéletes, hogy tán fiaim,

S még a tiéid is megízlelik.

(Fodor András fordítása)