Julio Herrera y Reissig
A hegyi ház
Harsogó zöld színekkel nevet a völgy; az égen
kékellő nevetés zeng; eperszínű a hajnal;
türkiz-búza a szérűn, száll önfeledt kacajjal;
egy kancacsikó ujjong a fényt-nevető szélben.
Vér-nevető virágok szakadékos sötétben,
besüppedt sírhalomra napsugár szánkáz dallal,
szegények viskójában nevet a tiszta asztal,
az örök csúcsokon fenn nevetés bong fehéren.
De nem látsz soha senkit olyan veszett-vidámnak,
mint ott annak a cserép-kalapos kicsi háznak
nevetését ha hallod, a tó elé omolva...
Ki lakja?... Ördög tudja. Csak ül, üldögél, távol
a hegyek közt titokban, messzire a világtól,
s nevet, harsogva, fennen, mintha egy kislány volna.
(Kormos István fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése